A tegnapi pogácsa-gate után nehéz szavakat találni. Mármint olyan szavakat, amiket nem kell kimoderálni.
Mondjuk azt se tudom, miért írom, hogy pogácsa-gate. Lehetne Vágó Gábor egy büdös tapló-gate is. De Vágó Gábor fontossága és jelentősége még egy hangya bokáján növő szőrszálacskával sem vetekszik.

Egyáltalán: ki a fene az a Vágó Gábor? És minek hozták oda? Egyszer már nagy látványosággal leszámolt a pártpolitizálással, mert az fúj és undorító, bezzeg a civilek, majd a civilek jól becivilkednek a parlamentbe, és kirakják a mihaszna politikusokat. Igaz, miután a civilek becivilkednek a Parlamentbe, már a legkevésbé sem lesznek civilek, de mindegy, ne bántsuk szegényeket.

Szóval, mi a fenéért vitték Vágó “Ha választás jön, akkor politikus vagyok” Gábort kultúremberek közé. Szerintem Szél Dettikének is égett a feje miatta, csak szégyellte bevallani, hogy ciki neki egy gyökérrel mutatkozni, mert hát mégis csak elvtársak vagy mi a fene.

Igen, tehát Vágó Gábor, a hangya bokáján a szőrci, elégedetlen volt a pogácsával, de hiányolta a whiskyt. Biztos nem mondták neki, hogy kábszira ne igyon, mert úgy fog kinézni, mint Deutsch Tamás. Azzal a különbséggel, hogy Deutsch legalább régen, kiskorában, a történelmi materializmus kezdetén állítólag szekszi volt, Vágó retkes bajszára viszont nemigen izgulnak se a nők, se a férfiak.

Vágó Gábor édesanyja egyébként szerintem tegnap csendben ült a kanapén, és a fejébe temette a kezét, meg sűrűn pironkodott, amiért m,ár megint magyarázkodni kell a szomszédoknak, hogy nem sikerült a drága kisfiát 20 évvel ezelőtt kicsit nevelni.

Innen üzenem anyuka, ez már reménytelen projekt, már így marad.

Igazából persze tökmindegy. Vágót úgyis csak ezért hozták el, hogy ő vigye el a balhét, hátha így csendben nem tűnik fel senkinek, hogy az LMP úgy komplett fogta magát és összeszarta a közös fészek kezdeményét. Mert nekik ez így tök rendben van.

Schmidt Mária fiacskája mi a francnak akarna kormányváltást, emberek?

Na ugye.

Áldás!